Mária királyi hercegnő (később Harewood grófnéja), a néhai II. Erzsébet királynő apai nagynénje, V. György király és felesége, Teck Mária királyné egyetlen leánya volt. Két fiútestvér – Eduárd (később VIII. Eduárd) és Albert (később VI. György) – után látott napvilágot, ezért gyakorlatilag egyáltalán nem volt valószínű, hogy valaha is örökölni fogja a trónt: neveltetése és oktatása ennek megfelelően a korabeli arisztokrata lányokra jellemző mintát követte. Az évek során számos nevelőnője volt, alkalmanként idősebb és ifjabb testvéreivel közösen tanult, így nem meglepő, hogy a lány idővel folyékonyan beszélt franciául és németül is.
Fiatal kora ellenére, az első világháború alatt édesanyjával, Mária királynéval fáradhatatlanul látogatta a kórházakat, valamint aktívan részt vett a brit katonák és családjaik megsegítését célzó különféle jótékonysági projektekben is. Ezek egyike volt az ifjú hercegnő Karácsonyi Ajándékalapja: a program célja az volt, hogy valamennyi brit katona ajándékot kaphasson a közelgő Ünnepek alkalmából. Annak érdekében, hogy elegendő pénzt gyűjtsön a nagyszabású terv finanszírozásához, Mária 1914 októberében felhívást tett közzé, melyben arra kérte a lakosságot, adakozzanak, hogy a fegyveres erők valamennyi tagjához eljuthasson az aprócska karácsonyi doboz.
A különleges Alapnak néhány hónap múlva, 1914 december elején még mindig nem volt elegendő anyagi fedezete, ám az ekkor még csupán 17 esztendős hercegnő továbbra is páratlanul kitartónak bizonyult! Nem sokkal az év karácsonya előtt különféle adománykérő hirdetéseket adott fel a brit újságokban:
„Szeretném, ha most igazán és szívből segítenétek nekem, hogy ezáltal az egész nemzet karácsonyi ajándékát küldhessem el minden hős katonának a borzasztóan veszélyes fronton! Biztos vagyok benne, hogy mindannyian boldogabbak lennénk, ha úgy éreznénk, segítettünk továbbítani szeretetünk és együttérzésünk aprócska jeleit, valami olyasmit, ami hasznos és maradandó értékű, és amelyek elkészítése a háború által hátrányosan érintett szakmák terén, ha rövid időre is, munkahelyet biztosíthat. Létezik-e valami, ami jobban felbátorítja majd e hősöket a harcban, mint egy egyenesen otthonról kapott csomagocska? Kérem, segítene Nekem?”
A meggyőző és szívhez szóló érvelés eredményeként páratlan összeg, összesen 152.691 font gyűlt össze, így Mária álma megvalósulhatott: valamennyi brit katona kapott ajándékot karácsonykor!
A lövészárkokba, az éles és veszélyes csataterekre érkező különleges ajándékdoboz, melyet Stanley Adshead és Stanley Ramsey tervezett, lényegében kétféle anyagból készült, így ezüst járt a tiszteknek, sárgaréz (feltéve, hogy nem volt belőle éppen hiány) pedig a sorkatonáknak.
A fedél közepén egy különleges, Mária hercegnő profilját ábrázoló dombornyomat volt látható, melyet babérkoszorú és az M-monogram vett körül. Ugyanitt egy díszes kartus tartalmazta az Imperium Britannicum, vagyis Brit Birodalom feliratot, kétoldalt egy-egy díszesen megmunkált karddal és a fegyverhez tartozó különleges hüvellyel. Az alsó szélen egy másik, az előbbihez hasonló keret a Christmas 1914, vagyis az 1914 karácsonya feliratot tartalmazta, melyet a habzó tengereken átkelő allegórikus csatahajók ívei szegélyeztek. A sarkokban kis kerek formákban a Szövetségesek neveit ábrázolták a művészek: Belgium, Japán, Montenegró és Szerbia; a széleken pedig a legfontosabb és leghatalmasabb segítők, Franciaország és Oroszország nevei szerepeltek, három felhajtott zászlóval és a hozzájuk tartozó zászlórúddal ékesítve.
Ami a dobozok tartalmát illeti, ezek általában 20 darab monogramos cigarettát tartalmaztak egy speciálisan erre a célra gyártott sárga papírdobozkában, egy uncia pipadohányt, szintén ilyen csomagolásban, öngyújtót, pipát, egy karácsonyi üdvözlőlapot, valamint a királyi pár és leányuk, az ajándék megálmodója, Mária hercegnő fényképét.
A nemdohányzók (28 dohányosra 1 ilyen jutott) hasonló meglepetést kaptak: képpel és karácsonyi üdvözlőlappal, ám a cigaretta és a dohány helyett vitamintablettákat, édességet, többnyire citromos cukorkát, egy khaki színű írókészletet, papírt, ceruzát, borítékot és egy golyóstollat.
Az ápolók számára egy speciális rézdoboz készült, mely csokoládét tartalmazott, míg az indiai hadsereg személyzetének ajándékát egy fűszercsomaggal is kiegészítették.
Fontos megjegyeznünk, hogy a háborús hiánygazdaság miatt, nem ment minden teljesen zökkenőmentesen. A beszállítóknak időnként gondjaik akadtak a termékek beszerzésével. Ezt a Bizottság többnyire úgy oldotta meg, hogy helyettesítő ajándékokat vásároltak: tolltartókat, dohányzacskókat, borotvaecseteket, fésűket, képeslapcsomagokat, késeket, ollókat, cigarettatárcákat és pénztárcákat. Azok a tengerészek, akiknek az időközben már hiánycikké lett öngyújtót kellett volna kapniuk ajándékuk részeként, egy ceruzával lettek gazdagabbak, melyet egy ezüst töltényhüvelybe illesztettek, majd Mária hercegnő monogramjával ékesítettek.
A Princess Mary-ajándékdoboz idővel sok katona féltve őrzött kincse lett, gyakran azután is, hogy az eredeti tartalmát – általában a cigarettát és a sodort dohányt – már régen elhasználták. A dobozka légmentesen záródott, így hasznos tárolóeszköznek bizonyult pénz, dohány, papírok és fényképek számára, sőt ismeretes olyan eset, amikor a pisztolylövést is elhárította.
Nagyon sok férfi gondosan újracsomagolta az ajándékokat, majd hazaküldte azokat feleségének és a családjának.
A különleges dobozt eredetileg kizárólag azoknak a katonának és tengerészeknek szánták, akik 1914 karácsonyán a fronton voltak, ám a jogosultságot szinte azonnal kiterjesztették mindazokra, akik karácsony napján a király egyenruháját viselték, korábban szolgálatot teljesítettek, hadifogságba estek, vagy az 1914-es áldozatok legközelebbi hozzátartozói voltak.
Bár az 1914-es ünnepekig rekordmennyiségű, több mint 400.000 dobozt szállítottak ki, a szétosztás csak 1920-ban fejeződött be teljesen: ez több mint 2,5 millió ajándékot jelentett.