Ő volt a „buliherceg”, VIII. Eduárd és VI. György király jóképű, életvidám öccse, aki legalább ugyanolyan stílusos és sokkalta vadabb volt, mint híresebb (hírhedtebb), a trónt szerelméért hátrahagyó idősebb testvére, mégis alig-alig tudunk róla valamit.
Miért fordít a klasszikus angol történetírás ilyen kevés figyelmet egy elegáns, szeszélyes, rendhagyó királyi figurára?
A szaftos (mindazonáltal valós) részletek talán úgy hangzanak számunkra, mint egy kissé erőltetett televíziós minisorozat elnyűtt forgatókönyve: adott egy brit királyi herceg, akinek megnyerő külseje és művészi temperamentuma megteremt egy matiné- és stílus-idolt, szabadságvágya miatt azonban rossz társaságba kerül, rászokik a kemény drogokra; botrányos szexuális életet él férfiakkal és nőkkel egyaránt, sőt a pletykák szerint több törvénytelen gyermek (legalább kettő) apja is lesz. Később, engedve a Család és a társadalom nyomásának, feleségül vesz egy gyönyörű európai hercegnőt. Ők lesznek a nemzet kedvencei, a brit felső tízezer társasági életének középpontjába kerülnek, ám a biszexuális viszonyok továbbra is folytatódnak. A herceg hirtelen otthagyja a Királyi Haditengerészetet, melyet már addig is gyűlölt, így az első királyi családtag lesz, aki köztisztviselőként dolgozik. Miután a második világháború során visszatér az aktív szolgálati állományba, éppen 40 éves kora előtt egy rejtélyes repülőgép-szerencsétlenségben meghal, ráadásul minden irat eltűnik, megsemmisül. Összeesküvés-elméletek természetesen bőven akadnak. Vajon a brit hírszerzés a náci Németországgal való feltételezett szimpátiája miatt törölte ki az élők sorából?
Üdvözöljük György, Kent hercegének megdöbbentő élettörténetében:
György Eduárd Sándor Ödön 1902. december 20-án született a norfolki Sandringham birtokon lévő York Cottage-ban, a későbbi V. György és felesége, Teck Mária negyedik fiaként.
Bátyjaival, Eduárddal (született 1894-ben, walesi herceg, később VIII. Eduárd király, majd Windsor hercege), Alberttel (született 1895-ben, később VI. György király) és Henrikkel (vagy Harryvel, született 1900-ban, később Gloucester hercege), valamint egyetlen nővérével, Máriával (született 1897-ben, később királyi hercegnő és Harewood grófnéje) ellentétben György már nem viktoriánus, hanem eduárd-kori volt: nagyapja, a néhai Viktória királynő fia, VII. Eduárd kilencéves uralkodásának éppen harmadik évébe lépett, amikor unokája napvilágot látott. Minden bizonnyal volt benne valami az új korszakból, hiszen egy általában a normákhoz igazodó, színtelen családban több szempontból is másnak bizonyult.
A fiú képzése az európai királyi családok szokásos rutinját követte, így először magániskolában tanult, majd tengerészeti főiskolára járt. Ez kifejezetten rossz választásnak bizonyult a fiatalember számára, aki utálta ezt az életformát, sőt komoly tengeribetegségben is szenvedett, ám mindezek ellenére egészen 1929-ig maradt aktív szolgálatban.
A jóképű, átlagos családtagjainál valamivel magasabb és elbűvölő György Warwick szerint „generációjának legérdekesebb, legintelligensebb és legműveltebb tagja” volt. Ezt a kijelentést támasztja alá, hogy a herceg rajongott a művészetekért, a színházért, a belsőépítészetért, jól zongorázott, beszélt franciául és olaszul, szerette a gyors autókat, sőt jobban kedvelte a síelést, mint a vitorlázást és a vadászatot.
György különösen figyelmes volt legkisebb testvérével, János herceggel, aki 1919-ben, 13 éves korában halt meg epilepszia következtében.
A rendhagyó herceg ezután olyan lépésre szánta el magát, melyet korábban családja egyetlen tagja sem tett: rendes, valódi állást vállalt. A külügyminisztériumban, majd a belügyminisztériumban dolgozott, utóbbi poszton elsősorban gyárak ellenőrzésével bízták meg.
A londoni munka azonban azt is jelentette, hogy a kalandvágyó György könnyedén hozzáférhetett a főváros tomboló társadalmi forgatagához. Az 1920-as és 30-as évek londoni társasági életét „Bright Young Things”-nek nevezték, ugyanakkor volt ennek egy sötét oldala is: az arisztokraták és királyi családtagok túlságosan és határtalanul szabadok, sőt időnként végtelenül vadak voltak.
Az idősebb báty, Eduárd már hírhedt volt a királyi titoktartók szűk körében: a testvérek sok rosszhírű hölggyel kötöttek közeli barátságot; Kent hercege (György) és a walesi herceg (Eduárd) nem csupán a legjobb szállodák báltermeiben, hanem a legízléstelenebb helyeken is megfordultak, így természetesen, a pletykák hamarosan felröppentek. A hercegek nem voltak szívbajosak! Kihasználták, hogy akkoriban a sajtó kifejezetten tisztelettudóan viszonyult a királyi családhoz, így botrányos viselkedésük részleteiből gyakorlatilag semmi sem került nyilvánosságra.
Ekkorra már kiderült, hogy György biszexuális volt; méghozzá egy olyan klasszikus erkölcsű korban, amikor a különféle homoszexuális tevékenységek még bűncselekménynek számítottak. Egy alkalommal le is tartóztatták a herceget, ám amikor megállapították királyi státuszát, csendben, a lehető legnagyobb titoktartással kísérték ki az őrizetből.
A korai beszámolókból úgy tűnik, előszeretettel öltözött transzvesztitának is. Egy történet szerint ő és a neves drámaíró, Noël Coward divatos hölgyeknek öltözve sétáltak a londoni West Enden, ám a brit titkosszolgálat tagjai kiszúrták őket, így a mulatságnak hamarosan véget vetettek.
1934-re a botrányos eseményeket már alig-alig lehetett takargatni, így egyre nagyobb nyomás nehezedett a hercegre: meg kellett házasodnia. Éppen 89 évvel ezelőtt, 1934. november 29-én kötötte össze életét másodunokatestvérével, Marina görög és dán hercegnővel. Házasságuk rendkívül sikeresnek bizonyult: a vőlegénynek tetszett a lány független szelleme és különösen az, hogy egyáltalán nem panaszkodott, amikor túl gyorsan hajtott sportkocsijaival.
Meglepő, ám Kent újdonsült hercege és hercegnéje rendkívül népszerű lett a britek körében: „Ez a káprázatos pár uralta a londoni társadalmat, a művészetek legragyogóbb személyiségeit gyűjtötte maga köré, pazarul szórakoztatott! Olyan érdeklődést váltottak ki életmódjuk iránt, mely addig páratlan volt a királyi család történetében” – írta Christopher Warwick „George és Marina: The Duke and Duchess of Kent” című könyvében, mely gyakorlatilag mai napig az egyetlen életrajz erről a mellőzött királyi hercegről.
György azonban továbbra sem tudott teljesen megállapodni, így a hírek szerint házasságkötése után is hódolt a viszonyoknak.
Úgy tudni, romantikus kapcsolatot ápolt Poppy Baring örökösnővel, Florence Mills amerikai kabaréművésszel, Jessie Matthews énekesnővel, sőt Margarettel, Argyll hercegnőjével is.
Ám amikor megismerkedett az amerikai Alice „Kiki” Prestonnal, élete igazán rossz irányt vett, hiszen a hölgy egy kifejezetten problémás, drogfüggőséggel küzdő amerikai nő volt, akit a közéletben csak „az ezüst fecskendős lányként” ismertek. A herceg feltehetőleg rajta keresztül kezdett ráérezni a kokain és a heroin ízére.
A helyzet végül olyannyira elfajult, hogy a Családnak valamit tenni kellett: Eduárd felhasználta befolyását, hogy Kiki Prestont kitiltsák Nagy-Britanniából, öccsét pedig bezáratta egy vidéki házba, hogy ott végleg leszokhasson a drogfüggőségéről.
Ami férfiügyeit illeti, a pletykák szerint szeretője volt Noël Coward híres és népszerű brit drámaírónak, Jorge Ferrarának, az argentin nagykövet fiának, sőt távoli unokatestvérével, Lajos Ferdinánd porosz herceggel és a művészettörténésszel, majd később szovjet kémmel, Anthony Blunttal is kavart.
Honnan tudjuk mindezt? Nos, nem a királyi levéltárból! Sokkal inkább abból, hogy a herceg termékeny és indiszkrét levélíró volt, számtalan szerelmes üzenetet írt számos férfi és női szeretőjének egyaránt. Úgy tartják, egy férfi prostituált megzsarolta ezek miatt, így nem csoda, hogy a Palota gondosan elzárva tartja a herceg személyes adatait jelenleg is.
Végül, az egyre növekvő háborús feszültség változást hozott György életében: amikor kitört a második világháború, újra csatlakozott a Királyi Haditengerészethez. Jóllehet, itt ellentengernagyi rangot kapott, továbbra is gyűlölte a haditengerészetet, így mivel már képzett pilóta volt, hamarosan leszerelt és átállt a Királyi Légierőhöz.
1942. augusztus 25-én Kent hercege a RAF Sunderland repülőgép-hajójának fedélzetén volt, amely feltehetően egy izlandi kiküldetésre indult. A gép Skócia északi csücskénél lezuhant; a fedélzeten tartózkodók – a faroklövész, Andrew Jack őrmester kivételével – mindnyájan meghaltak. A tragikus sorsú herceg éppen csak betöltötte 40. születésnapját.
Vajon ez csak egy háborús baleset volt, vagy valami egészen más? A pilóta repülési terve eltűnt, ahogy a nem sokkal később lefolytatott titkos vizsgálat összes feljegyzése is. Ez természetesen összeesküvés-elméleteknek adott táptalajt.
Az egyik elképzelés szerint a herceg részegen ült a gép irányításánál. A baleset egyetlen túlélője később azt mondta unokahúgának, hogy ő húzta ki mind a 15 holttestet a roncsból, Györgyöt pedig a pilótaülésben találta. A férfi elmondása szerint volt egy potyautas is a fedélzeten: „minden arra utal, hogy az illető a herceg barátja volt, mivel korábban látták sminkben, még a RAF-bázison” – nyilatkozta az unokahúg.
Eric Musgrave író megjegyzi: „A legelborultabb feltételezések egyike az volt, hogy a brit hírszerzés Winston Churchill parancsára okozta a balesetet, mivel a háborús miniszterelnök úgy vélte, György német szimpatizáns volt”. Ez valóban nagyon valószínűtlennek tűnik, bár Kent hercegének személyes iratait még mindig zár alatt tartják, távol a leendő életrajzírók szeme elől.
A herceg halála után továbbra is tartotta magát a pletyka, mely szerint két törvénytelen gyermeket is nemzett: az első egy lány, Raine, aki 1929-ben született Barbara Cartland írónőtől, aki akkoriban Alexander McCorquodale felesége volt. (Raine később Diana hercegnő mostohaanyja lett és Acid Raine vagyis „Savas Eső” néven emlegették a Spencer-családban); a másik pletykált szerelemgyerek pedig az 1926-ban született Michael Temple, Canfield Kiki Preston fia volt. Érdekesség, hogy a kis Michaelt később Cass Canfield adoptálta. A fiú feleségül vette Caroline Lee Bouvier-t, az amerikai first lady, Jacqueline Kennedy kisebbik húgát.
Kent hercegét a Frogmore Estate-ben lévő királyi temetkezési területen temették el, közvetlenül Viktória királynő mauzóleuma mögött. Özvegyét, Marinát három kisgyermekkel hagyta hátra: Eduárddal, aki jelenleg Kent hercege; Michael kenti herceggel; és Alexandra hercegnővel, aki később Angus Ogilvy üzletemberhez ment feleségül.
Average Rating